A mándoki Aranykor Nyugdíjas csoport a napokban Szlovákiába utazott. A határt átlépve első megállónk Slanec, magyarul Nagyszaláncz volt, ahol egy kis fogadó bizottság várt bennünket. Megnéztük a helyi helytörténeti múzeumot, amely túlnyomó részt a település egykori grófi családjának, a Forgáchoknak állít emléket. Itt található még az a várrom is, amely az 1200-as években épült és szintén a Forgáchok nevéhez fűződik. Az utolsó szalánci nagybirtokos gróf Forgách István testvére volt a mándoki gróf Forgách Lászlónak.
Innét már szlovák kísérettel mentünk tovább Ruskovra, magyarul Regeteruszkára, ahol megnéztük a római katolikus templomot. A kriptában vannak eltemetve a forgáchok. Orgonájából a világon csak három darab található, ezt is a forgáchoknak köszönheti a gyülekezet és a település. Az ottani kántor üdvözlésünkre egy rövid orgonajátékot rögtönzött. A templom homlokzatán jól látható a forgáchok címere.
Kísérőnk Jolana Janickárová helytörténész és Lucskay András református lelkész volt. Utunk Petőszínyére vezetett tovább, ahol sok-sok lépcső megtétele után megnézhettük a freskóiról híres kb. 1200-as években épített református templomot. Új templomukban elénekelhettük a reformátusok kedves énekét a „Vezess Jézusunkat”.
Következő megállónk Nizná Kamenica, magyarul Alsókemence volt. Ez a település volt a Forgáchok szülőhelye. Bemehettünk a kápolnába, és a kastélyba is. A kastély állapota sajnos a mi régebbi kastélyunkhoz hasonlít. Teljesen leromlott állapotban van, csak egy helyisége van felújítva, ami vélhetően a bálterem volt. Itt még az eredeti kandallót is láthattuk. Az ottani polgármester asszony köszöntött bennünket és vendégelte meg a csoportot. Újabb bizonyítékát kaphattuk annak, hogy mennyire szívesen fogadtak bennünket, megtapasztaltuk vendégszeretetüket, amit ezúton is megköszönünk.
Kirándulásunk utolsó helyszíne Kassa. Itt első látványosságunk a Forgách palota volt, amelyben ma Szlovákia második legnagyobb könyvtára található. Erkélyéről hangzottak el a rendszerváltozások szónoklatai. Itt szembesülhettünk immár nagyon sokadszor, hogy tulajdonképpen a Forgáchok mennyire befolyásosak és gazdagok lehettek.
Tovább haladva bementünk Szlovákia legnagyobb templomába, a Szent Erzsébet székesegyházba, Rákóczi fejedelem sírjához.
A lenyűgöző természeti környezetbe ágyazott templomok, kastélyok, várromok különböző történelmi korszakokat tükröző, változatos építészeti és művészeti stílusok, valamint házigazdáink felejthetetlen élményt nyújtottak a csoport számára.
Ezúton köszönjük meg Mándok város önkormányzatának, Pekó László polgármesternek és dr. Szabó Ferenc úrnak, hogy kirándulásunk anyagi fedezetét biztosították.
Nemes Tiborné Vonó Erika
| < Előző | Következő > |
|---|
